12. Sajnálom

*Ariana szemszöge*

Remélem ott lesz az a féreg Josh. Hogy képes ilyet tenni? Nem is értem. Igaz haragszok a húgomra amiért csak akkor keres amikor szüksége van rám, de ez a helyzet megköveteli azt, hogy félretegyük a nézeteltéréseinket és fogjunk össze. Örülök hogy Harry is besegít mivel valljul be, nem hinném hogy megilyedne két nőtől, akik az ajtaja előtt álva fenyegetőznek neki. 

Az út csendben telik csak a húgom hangját lehet hallani néha, amint Harry-vel próbálják megtalálni a megfelelő utcát.
Körülbelül 10 perc múlva megtaláljuk a házat. Remélem jó helyen vagyunk. Kiszállva az autóból, meg is célozzuk Josh nyaralóját. Emily egy mély levegőt vesz és megnyomja a csengőt. Pár pillanat múlva már nyílik is az ajtó.

-Ti meg mit kerestek itt? - kérdezi idegesen Josh.

-Jöttem a fiamért. - mondja a húgom.

-Minek? Tudod hogy úgyse adom oda. -feleli gúnyosan.

-Azt majd meglátjuk. -mondja Harry, majd egy szempillantás alatt már be is lökte, hogy kitudjuk hozni a babát. Emily felszalad az emeletre, én pedig lent keresem a csöpséget. Már látom is a kicsit. Ott ül a konyhába az etetőszébe. Már majdnem a kezeim közt tudhatom mikor Harry kiállt rám.

-Vigyázz Ari! - hátrafordulva látom hogy közelít Josh felém a kezében egy késsel, Harry mögötte pedig a vállát szorongatja, amiből foly a vér. Te jó ég, ez nem normális. Próbálok elhajolni, de a jó reflexeinek köszönhetően elkap, és a nyakamhoz szorítja a kést.

-Nos Harry, vagy elhúztok innen a picsába vagy a kis sztárocskádnak lesz baja.

-Engedd el! - sziszegi a fogai közt. Szerencsére Josh nagyobb figyelmet szentel az előttünk álló ferfire, így sikeresen ágyékon találom a sarkammal. Gyorsan felkapom a kicsit, és már rohanok is Harry mellé. Emily épp ekkor ront le a lépcsőn. Josh már amilyen gyorsan csak fel tud felpattan és egy szúrással a húgom tenyerébe döf egyet, majd magához rántja.

-Ne!!! - kiáltjuk együtt Harry-vel.

-Hagyjatok itt! Vigyétek a kicsit, majd megyek utánatok. - mondja Emily. Nem, nem hagyom itt, hisz ennek a kisbabának anyára van szüksége. Harry már indulna felé, de Josh megelőzi, és kiránt egy pisztolyt a fiókból.

-Na vége a játszadozásnak. Oké a baba a tieteké, de akkor Emily itt marad velem.

-Mivan?! Te nem vagy normális. Ők nem holmi tárgyak, hogy csere-berélj! - kiabálom neki.

-Ne, hagyjatok! Itt maradok Joshal. Vigyázzatok a kicsire. Nem kell félteni nem lesz semmi bajom. Csak ezt az egyet kérem tőled Ariana. Kérlek. - könyörög nekem, miközben arcáról patakokba folynak a könnyek.

Harry-re nézek segítséget kérve. Ő megindul feléjük ismét, de ezúttal Josh se hülyéskedik, és egy lövéssel Emily-t eltalálja a hasánál. Sokkoltan állok ott, ahogy Harry is. A húgom tehetetlenül a földre rogy fájdalmába.

-Nem....nem....nem...nem lehet igaz. - mondom magamnak,miközben a kicsi sír a vállamon. Sokkoltan állunk ott.

-Na mi lesz már?! Takarodjatok a házamból! Különben most ti fogtok kapni. - üvölt idegesen.

-Te féreg! - kiabálom Joshnak.

-Igen?! Tessék te ribanc! - majd felém lő egyet. Harry amilyen gyorsan csak tud elránt onnan, le a földre. Szerencsére nem lett nagyobb bajunk, csupán egy két karcolás, de ebben a helyzetben ezt pont leszarjuk.

-Basszátok meg! - kiabál Josh,majd eldobja a fegyvert, Emilyt otthagyva,és megindul felénk. Valószínűleg kifogyhatott a tölténye, mert akkor minek dobná el. Harry felránt a földről, és elkezd velem futni ki a házból. Szorosan a karjaim közt tartva a babát futok Harry-vel az autója felé. 

-Harry! Emily...én...mit...- próbálok egy értelmes mondatot kinyögni, de sokkos állapotomnak köszönhetően ez nehezen megy. Gyorsan betuszkol a kocsiba, majd ő is bepattan, és már indulunk is.

-Harry. Ott hagytuk! Miért?! - kiabálok rá. Mivel már félúton járunk és Josh se követ, ezért Harry lefékez és felém fordul. Szemébe nézve csak aggodalmat látok. Kezeivel arcomat közrefogja, és sós könnyeimet letörli az ujjával. 

-Nézd Ari. A helyzet megkövetelte ezt. Nem tehettünk mást. Lelőtt volna minket is! A baba biztonságba lesz. Segítek mindenbe, és megoldjuk rendben? - néz mélyen a szemembe. Csak bólogatok, és az ölemben ülő kisbabát magamhoz ölelve pityergek tovább. 

-Ne haragudj Emily....kérlek...- suttogom oly halkan, bár szerintem Harry is meghallotta, mivel a szemem sarkából látom ahogy néz. A kicsi feje búbjára nyomok egy puszit, és csak bámulok ki az ablakon. 

Már csak azt veszem észre, ahogy Harry lefékez. Megérkeztünk a házamhoz.

-Figyelj Ari. Szerintem nem biztonságos itt nálad lenni, hisz ki tudja, hogy ez az állat Josh mikor talál meg. 

-Ez...ez igaz, de akkor mit csináljunk? 

-Hozzám költöztök, vagyis ha csak nincs ellenedre. Szerzünk a picinek ruhákat,cuccokat, tudod ilyen babás dolgokat. - vakargatja zavarába a tarkóját Harry, hisz nem nagyon ért ezekhez a dolgokhoz ahogy én se. Te jó ég! Én egy gyerekkel. Hogy fogom én felnevelni? Még valahol én is gyereknek számítok a 19 éves fejemmel. 

-Öhm. Oké, köszönöm Harry, hogy segítesz, nem tudom mit csinálnék egyedül. - hálásan nézek Harry-re, aki csaj egy kisebb mosollyal válaszol. 

Miután összepakoltam a fontosabb dolgaimat,és Harry karját leápoltam, már amennyire lehetett. Harry-vel elmentünk szerezni a babának szükséges dolgokat, és a kórházba is,hogy bevarrják a sebét.

***

Körülbelül este fele járhatott az idő. Mindent elintéztünk ami kellett. Jakkel megbeszéltem, hogy erre a hónapra mondja le a fellépéseimet, mivel van egy kis baj. Nagyon nem részleteztem neki, hogy mi történt, de szerencsére nem is nagyon kérdezgetett. A pici már a hálóba alszik az ágyába. Harry fürdik, én pedig valami kaját összedobok, hogy legalább egy kicsit is meghálálhassam a segítségét. Rájöttem, hogy imádom Harry házát. Pici, megvan az ami csak neki kell. Mivel egy hálószoba van, így osztozkodnunk kell az ágyon. Ez nagyon nem is zavar, hisz valljuk be kerültünk már közelebb testi viszonyba,így az egymás mellett alvás piskóta lesz. Meg már aludtunk is azt hiszem egymás mellett.  

Már majdnem készen vagyok a vacsorával, mikor két kéz fonódik a derekamra. Egy halk sikoly hagyja el a számat, és ilyedtemben felugrok. Harry csak nevet.

-Harry! - kiálltok rá halkan, mivel a pici alszik már. Hátra fordulva nem várt látvány fogad. Harry testét csak egy törülköző fedi, így kidolgozott,kitetovált felsőteste csak úgy beleég a retinámba. 

-Tudom hogy tetszik baby. - mosolyog rám perverzen, majd közelebb von magához. Már majdnem megcsókolna, mikor eltolom magamtól.

-Bocsi, de megyek zuhanyozni. - mosolygok rá vidáman, élvezve a döbbent reakcióját. 

A bőröndömből kiveszem a bugyimat és egy pizsamát,amit nem tudom, hogy hogyan fogok magamra rángatni ugyanis utálom a pizsamákat, de mégse mászkálhatok fehérneműbe Harry előtt. A fürdőszobába érve bezárom az ajtót, és leveszem a koszos ruháimat. Keresem, hogy hol a szennyes kosár, mikor már majdnem kiveri a szememet, akkor meg is találom. Mielőtt bedobnám megpillantok valami érdekeset ott. Nem vagyok az a kotnyeles típus,de ez a bugyi esküszöm hogy nagyon ismerős. Mivel nem vagyok teljesen biztos, hogy ez a darab az enyém, így a szélét megfogva felemelem, és nézem meg. Pont ilyenem van, bár mostanában nem nagyon emlékszem, hogy láttam volna. Ha van rajta egy kis szakadás akkor az enyém. Jobban megnézve látom is azt a kis foltot rajta. Mit keres itt?! Hogy a francba?! Harry! Dühösen vágtatok ki az ajtón, nem foglalkozva azzal, hogy egy szál bugyiba és egy melltartóba vagyok. 

-Harry! - nézek rá idegesen miközben a bugyi szélét fogom. Ő csak nagyot nyel, mivel ő is tisztában van vele hogy alig fed valami.

-Igen? - néz a szemembe nagy nehezen, mivel vagy öt percen át bámulta a testemet. 

-Mi a szart keres nálad, ez a bugyim?! - mutatom fel neki az imént említett darabot. 

-Öhm...Jééé...ez hogy került ide? - néz rám tettetett döbbenettel. 

-Harry ne játszd a hülyét! Ott volt a szennyes tartó tetején, tudtad, hogy nálad van - fogom meg a bugyi másik részét, de bár ne tettem volna. Mivel fekete, így nem vettem észre, hogy nedves, vagy bármi ilyesmi. Ha ez az amire gondolok én felképelem Harryt. 

-Harry nem mondod komolyan, hogy a bugyimra verted ki?! 

-Hát...öhmmm....de. 

-Te nem vagy normális! Még ez is? Hogy kerül hozzád amúgy? Nem válaszoltál még erre a kérdésemre! 

-Nyugi Ari. Megmagyarázom. Oké? 

-Ajánlom is. 

-Na szóval...öhm...emlékszel amikor elmentél bulizni? - kérdezi, de én csak egy bólintással válaszolok.

-Na akkor ott voltam a bulin én is. Aztán eléggé bevoltál csípve, így...ööö...hogy is mondjam...történtek dolgok köztünk.

-Mégis miféle dolgok?! - nézek rá ingerülten. Ha szemmel ölni lehetne Harry már nem lenne az tuti.

-Csókolóztunk...majd te..khm...kiverted nekem.

-Hogy mi?!!- odamentem Harry-hez, és egy nagy pofonnal ajándékoztam meg - Harry bevoltam rúgva te meg kihasználtál! Egy önző seggfej vagy! Valami más esetleg van még?!

-Öhm igen...amikor a kocsival mentünk haza folytattunk ott is. Nézd Ari én sajná...- még mielőtt folytatná lekeverek neki egy újabb pofont.

-Undorító vagy! - majd megfordulva a bugyit kidobom a kukába, és elmegyek felvenni a ruháimat.

-Most hova mész Ari? -néz rám döbbenten Harry.

-Közöd? - majd az küszöböt átlépve indulok el a sötétbe uticél nélkül.