8. Miért?

*Ariana*

Reggel van. Fáradtan mászok ki az ágyból. Egész éjszaka csak gondolkoztam a tegnapi eseten. Én hülye. Nem kellett volna. Annak a hangnak a fejemben igaza volt, hogy megfogom bánni, nem szabad. Igaz nem feküdtünk le, de valljuk be jóval több volt szimpla csóknál.

Gyorsan a fürdőbe sietek, mert látom, hogy ébredezik ő is. A tükörbe nézve csak egy szánalmas lányt látok, aki egy kis szeretetre vágyik, de rájött, hogy Harry csak dugni akart tegnap este, semmi több. Megnyitom a csapot és próbálom lemosni a szégyenemet. Mintha azt lelehetne mosni?! Vicces.Hallom, hogy csend van kint, így kimerészkedek, ugyanis kéne tiszta ruha. Épp becsukom a fürdőajtót és fordulnék meg,ha nem egy mellkasba ütköznék. Szuper ennyit a jó hallásomról.

-Jó reggelt Arim. -motyogja álmosan. Mi?! Nem vagyok az Arija.

-Nem vagyok az Arid. - motyogom én is, de közben a zokniba bújtatott lábamat nézegetem, mintha lenne valami érdekes a fekete pamut anyagba.

-De, mivel az enyém vagy. - mondja alig hallhatóan, de én tökéletesen kivettem minden egyes szót, ami elhagyta enyhén rózsaszín ajkait.

-Mi? - itt már szabályosan a szemébe nézek - Nem vagyok senkié se.

-Majd még meglátjuk. - suttogja a fülembe, majd bevonul a fürdőbe. Ha?! Nem, nem vagyok az övé. Igen, majd meglátjuk, hogy kinek lesz beverve a képe. Vigyázz Harry, van bennem erő. Szólogatok be, de ezek a frappáns beszólások csak a gondolataimba születnek meg. Amíg Harry bent van a fürdőbe, én mint akit rakétából lőttek, olyan gyorsan öltözök át. Sajnos a gép csak hétvégén indul, így pár napot még ki kell vele bírnom. Most haragszok rá. Ne tárgyiasítson ki. De lehet csak a tegnapi dolog miatt leakarom vezetni rajta az idegességemet, azzal hogy minden az ő hibája.

Mindegy. Jobb ha megnézem mi van Jakkel. Az ajtajához érve kopogtatok, de semmi válasz. Nem álldogálhatok itt fél órát, még azt nem mondja, hogy szabad. Biztos alszik, hisz korán van még. Nyitnám ki az ajtót, de zárva van. Mindegy, akkor elmegyek reggelizni egyet. A hotel mellett nem volt szinte egy étterem vagy valami kávézó szerűség se, így a kis kori kedvenc étkezdémet meglátogatom.

***

Beérve ismerős palacsinta illat csapja meg az orromat. A vendéglő kinézete nem változott az évek alatt, csak lepukkantabb és elhanyagoltabb lett, de az elrendezése maradt a régi. Emlékszem mikor a szüleimmel szinte mindennap ide jártunk. Vajon hogy vannak? Rossz kapcsolatunk ellenére, kíváncsi lennék, hogy mi történik velük azóta amióta nem tartjuk a kapcsolatot. Keresek egy eldugottam asztalt, majd a kinézett helyet elfoglalva, vizsgálgatom az azóta megújult étlapot.

- Hello mit kérsz? - kérdezi egy 30-40-es éveiben járó nő. Haja egy kontyba fel van kötve. Arca beesett. Fáradt tekintetével rám mered. Miközben előveszi a füzetét, amibe a rendelést firkantja fel.

-Hello öhmm....egy palacsintát szeretnék. Egy kicsi vajjal és sok sziruppal, de gyümölcsöt nem kérek rá - felelem, miközben próbálom felidézni, hogy anno hogyan ettem az itteni palacsintát. A nő csak kuncog egyet, bár nem értem, hogy miért.

-Ja bocsánat, csak egy régi ismerősöm is mindig így kérte a palacsintát. Semmi gyümölcs. - kuncog tovább a nő. Az én számra is mosolyt csal, ahogy beavat a kis emlékébe, ami így felvidítja.

-Máris hozom - feleli, majd eltűnik.

Amíg várom az ételemet az étterem ajtaján bejön valaki. Nagyon nem figyelek rá, mert csak a csengő miatt is vettem észre jövetelét. Egyszer csak kiabálásra leszek figyelmes.

-Te kurva, mit mondtam?!!! Az enyém vagy!!! - kiabálja ingerülten a férfi az érkező nőnek, miközben karját erősen szorítja.

-Engedj el! - mondja a nő ijedtében. Mindenki a jelenetet figyeli,de odamenni bezzeg senki se akar, hogy segítsen neki. Minden bátorságomat összevéve léptem oda a férfihez. Magas, kigyúrt termete mellett én elbújhatok, de nem hagyhatom, hogy bántsa ezt a nőt.

-Hagyja békén! - mondom neki határozottan.

-Te ne szólj bele! Takarodj, még szépen mondom! - rivall rám a pasi.

-Nem, engedje el! Még szépen mondom! - veszem fel az ő stílusát. Ha így játszunk, akkor én is így fogok.

Elengedi, majd az én karomat ragadja meg jó erősen.

-Ide figyelj! Kurvára nem szeretem, ha beleszólnak a dolgaimba, főleg azt nem, ha ilyen kis csitrik! - sziszegi a fülembe, idegesen.

-Nyugodjon már le! Ha nem tetszik valami, akkor el is mehet. - szólal fel a nő aki az imént vette fel a rendelésemet. A férfi elenged, majd idegesen kitrappol.

-Köszönöm.... - folytatta volna, de mivel a nevemet nem tudja, így befejeztem helyette.

-Ariana - mondom neki mosolyogva.

-Ariana? Mi a teljes neved? - kérdezi kíváncsian.

-Ariana Smith miért? - nézek rá.

-Ismerem anyádat, sokat mesél rólad. - mondja.

-Ő? Ugyan már - nevetek fel fájdalmasan, hisz mit mondana, hogy csak becsúsztam az èletèbe ès hogy nem is akart.

-De sokat mesèl rólad,mivel egy helyen dolgozunk.

- Mit? - kèrdezem kíváncsian,ha már ennyire mondogatja.

-Hiányzol neki nagyon,Ariana. Amikor meg be van rúgva akkor meg elküld konkrétan a picsába. - mondja őszintén.

-Jó tudni. -motyogtam az orrom alatt - Amúgy hol dolgozik/dolgoztok?

-Hát nem hinném hogy akarod tudni,ha csak le nem szűrted az előbbi incidensből.

-Akkor ti... - néztem rá döbbenten. Anyám kurvaként dolgozik?

-Igen. Az a hapsi az előbb csak egy vendég, akinek az volt a baja, hogy nem úgy ugráltam neki, ahogy akarja. Igen, kurvák vagyunk. - erősíti meg a ki nem mondott állításomat.

Én csak döbbenten állok ott. Miért? Nincs pénze? Szereti csinálni? Miért?