*Ariana*
Mély álmomból az ébresztő csörgése zavar meg. Legszívesebben még aludnék, de vár a munka. Ránézek az órámra. 04:00 van. Szuper. Ha nem akarom lekésni a gépemet, akkor sietnem kéne. Kimászok nagy nehezen az ágyból és a köntösömet magamra véve, indulok a konyhába. Egy gyors tojásrántotta és egy meleg tea mindenre képes. Az előbbi álmosság már a múlté. Teljes egészében ébernek mondhatom magamat. Egy gyors zuhany és már megyek is átöltözni. Ruhának egy farmert, fehér felsőt és egy fekete kapucnis pólót választok. A bőröndjeimbe már bepakoltam tegnap. Indulásra késznek mondhatom magam. Sportcipőmbe belebújva indulok kifele. Mindent rendesen bezárok és telefonomat elővéve hívom Jake-t.
-Szia! Én már éber vagyok és te? - kérdezem viccesen, mert amint hallom most ébredezhet.
-Basszus Ari, ugye nem ma van a Londonos fellépésed? - kérdezi aggódva.
-De, de úgy érzem elfelejtetted. Nem? - kérdezem most már egy kicsit idegesebben, hisz így nem tudom, hogy mi lesz.
-Azt hittem holnap lesz. Figyu, küldök valakit 10 percen belül, hisz tudod messze lakok tőled így időhúzás lenne. Találkozunk Londonba. Én a következő géppel megyek. 10 percet várj. - hadarja el mindet egy szuszra és mielőtt bármit is válaszolnék, leteszi.
Elmennék a saját kocsimmal is, de mindig Jakkel utazok, mivel a lelkemre kötötte még régebben, hogy együtt utazzunk a koncertekre.Meg nem akarok úgy elindulni, hogy jönni fog valaki értem. 10 perc után egy fekete kocsi parkol le.
-Szia Liam Payne vagyok. Te pedig Ariana Smith, nem? - kérdezi kedvesen.
-Igen én vagyok, köszi hogy eljöttél. - mosolygok rá.
-Szívesen, Jake nagyon erőszakos. - nevet fel - Mivel én lakok hozzád a legközelebb, a lelkemre kötötte, hogyha nem érek ide 10 percen belül, élve megnyúz.-Felnevetek én is.Na de Jake, ennyire azért ne fenyegesd szegény srácot, főleg hogy még hajnalok hajnala van.
-Nem is tudtam, hogy ilyen is tud lenni. -mosolygok.
-Én se, de most már tudjuk. -kacag fel ismét.
Megfogja a bőröndjeimet és elindul velük a kocsijához.
-Mik vannak ebben a bőröndbe? Én értem, hogy a sztároknak sok minden kell, na de ennyi. - nevet fel.
-Nincs is sok cucc benne. -nyújtom rá a nyelvem - Inkább csak te vagy gyenge. -most rajtam a sor, hogy nevessek. Ő csak mosolyog és rám néz amolyan "még nem fejeztük be" fejjel. Kinyitja nekem a kocsiajtót és beszállok, majd ő is.
*Pár óra múlva*
A gép leszállása után, utunk egyenesen az előre lefoglalt szálloda felé irányul. Mivel túl sokan vagyunk, ezért osztozunk a szobákon. Mindenki elfoglalja a neki szimpatikusabb szobát, bár mindegyik ugyanolyan, szóval sok választásuk nincs. Én Liammal vagyok, mivel senkit se ismer, ne legyen neki zavaró, hogy egy idegennel van egy szobába. Engem se ismer annyira, de gondolom jobb így neki. Amint belépünk a szobába, a szívem kihagy egy ütemet, úgy megijedek. Jaket látom, amint nyomkodja a telefonját. Nem tudom, hogy jutott be.
-Ari, de jó, hogy itt vagy. - mosolyog felém, majd elindul, hogy megölelhessen.
-Liam örök hála, haver. - néz felé hálásan.
-Ugyan, legalább találkoztam egy hírességgel.- nevet fel.
-Amúgy ne haragudj Ari, hogy elfelejtettem, csak szét vagyok esve mostanság. - vakargatja idegesen a tarkóját.
-Nem baj, megesik az ilyesmi. -mosolygok rá bíztatóan. Mivel délután kezdődik a koncert, így van időm pihenni egy kicsit.Remélem nem találkozok a szüleimmel.
***
A koncertnek vége. Nem volt ott szerencsére, se apám, se anyám.
Épp megyek a lift felé, hogy felmehessek a szobámba. Amint belépek a kis helyiségbe, csatlakozik hozzám egy napszemüveges,baseball sapkás srác. Már nyomnám meg a harmincadikra vezető gombot, mikor a férfi konkrétan neki nyom a lift falának. Megpillantom a sapka alól kilógó göndör tincseket. Azonnal felismerem.
-Harry? Mit keresel itt? - kérdezem, közben leveszem róla a napszemüvegét és a sapkáját.
-Meglepetés! - vigyorog rám, majd kezeit a derekamra vezeti.
-Láttam a fellépésed. Írtó szexi voltál.-motyogja a nyakamba,miközben pár kisebb puszit hint a területre. Mélyebben és szaggatottan veszem a levegőt. Őrület mikre képes néha. Folyton követ ez tény,de nem gondoltam volna, hogy idáig is képes eljönni.
-Hogy hogy itt vagy? - kérdezem tőle szaggatottan. Még mindig a nyakamat csókolgatja. Nem tudom miért hagyom, egyszerűen megőrjít. Lehet hogy a tudat, hogy valaki egy kicsit is törődik velem. Egyik keze a derekamat simogatja, a másikkal pedig megnyomja a lift gombját.
-Harry! - szólok rá nagy nehezen.
-Hmm? Mondjad baby. -suttogja a fülembe.
-Ezt-ezt nem szabad. - próbálom eltolni, de sikertelenül.
-Nyugi kicsim, nem csinálok semmi olyat,amit te nem szeretnél. - motyogja megint, majd a nyakamnak esne, ha a lift nem állna meg azzal az indokkal, hogy megérkeztünk a megfelelő emeletre.Megfogja a kezemet és egyenesen a szobám felé húz. Honnan tudja, hogy melyik az enyém?Mintha olvasna a gondolatomba, már válaszol is.
-Cseréltem azzal a Liam gyerekkel. Nem akarom, hogy egy szobába legyél egy idegen, férfivel.-morogja. Hmm... Harry féltékeny lenne? Vicces. Amint beérünk neki nyom ismét a falnak. Ez valami mániája vagy mi? Homlokát nekem dönti és csak néz.
-Gyönyörű vagy. - suttogja nekem. A hevessége eltűnik és helyette a gyengéd Harry jön. Furcsa hangulatingadozásai vannak. Fejével óvatosan közelít,közben tekintete a szemem és a szám közt cikázik. Ajkunk már súrolják egymást. Megcsókol. Lassan, majd egyre szenvedélyesebben. Viszonzom. Egymás száját tépjük és nem érdekel egyikünket se, hogy már véresre szívjuk, harapjuk . A szenvedély tapinthatók köztünk.
A faltól óvatosan elhúz a derekamnál fogva, majd az ágyra dönt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése